imagex001_Fotor imagex003_Fotor imagex004_Fotor imagex005_Fotor mrtv001_Fotor mrtv002_Fotor mrtv003_Fotor

Tiszanagyfalu története

Neve méretére utal. A település neve a XIII. századtól fordul elő az írásos emlékeinkben. A XIII. század közepén Magna villa és a szabolcsi várispánság birtoka. A település a tatárjárás alatt megsemmisült, mert a tatárok a Tisza bal partján lévő falvakat felégették, elpusztították.
1245-ben IV. Béla király a lakatlan, korábban a szabolcsi várhoz tartozó földet Guth Keled nembeli Istvánnak adományozta.
A pápai tizedjegyzékben a XV. század elején Nagfalu néven szerepelt, melynek temploma és papja volt. 1342-ben a besztereci monostor bírta, de korábban a Hont-Pázmán nembeli Dersé volt.
A XIV. század folyamán több, e helyről elnevezett birtokosról tudunk. Egy 1364. május 19-én kelt oklevél szerint az egri káptalan előtt Nogfalu-i család tagjai az ottani, Szűz Máriáról elnevezett parokiális egyház kegyúri jogán egymás között megosztották. 1353-ban a Báthory, 1420-ban a Baktay, 1444-ben a Rohody, 1451-ben a bogdányi Farkas, 1445-ben a Tuzséry, 1463-ban Csúry Pál Szabolcs megye akkori alispánja és Lasztóczky család a birtokosa.1459-ben ugyancsak a leleszi elenchusok Eghazas Nagfalu-nak említik.

A XV. században a Téthy és Jékey családok is bírták, bár lehet, hogy más esetben valami Nyírtéthez közel eső birtokról van szó.
Az egykori monostori földesurasági bírtok a XV. században is fennállhatott, legalábbis a falu egy részére, mert 1465-ben Újfalu, alio nomine Apáthszeg néven említik.
Határát egy 1347-ből való oklevél írta le; a határjárás során egy romba dőlt várhelyet is említenek jelként. Ez alkalommal Batthyáni Szalók unokáját és Újfalusi Lukácsot iktatták be birtokba.
A XVI. század közepén Téthy Györgyé volt, de más birtokosa is lehetett, mert 1565-ben Horváth Ferenc birtokát Zay Ferenc kassai főkapitány foglalta el. 1556-ban 69 dézsmafizető jobbágya volt, tehát mintegy 345-350 lakosa.
A XVI. század második felében hol Nagyfalu, hol Újfalu néven emlegetik, de mindig ugyanazon helyről van szó; a birtokosok a Téthy és Csomaközy Boldizsárnak 13, Rózsa Gáspárnak 7 jobbágya élt itt. A XVII. században a Csomaközyek bírták, de 1683-ban Thököly Imre hívének, Hatházi Gergely kapitánynak adományozta.

A XVIII. században nagyobb részét báji Patay Sámuel bírta és némi részben népesítette is. 1756-ban Patay Sámueltől a tolcsvai Bónis család szerzi meg birtokcserével. Ekkor újratelepítik a falut. (Református egyház anyakönyve)
Később mintegy 20 kisebb-nagyobb nemes család között oszlott meg, a jobbágyfelszabadulás körül 900-950 lakosa lehetett.
A XVIII. század végén, a XIX. század elején a Bekény, Bónis, Máriássy, Csoma, Klobusiczky, Szemere, Jármi, Bernáth, Majer, Korda, Somos és Pózer családok kezén volt.
A falut 1888-ban az árvíz teljesen romba döntötte.
A mai határba olvadt be egy Dicse nevű birtok Nagyfalu és Eszlár határának találkozó pontján; a birtokot az 1347. évi határjárás említi.
A XIX. század elején itt lelkészkedett Terhes Sámuel a nyíriek kedvenc poétája.
A községet 1908 óta nevezik Tiszanagyfalunak. A településre az 1930-as években jellemző, hogy szalagtelkes, eredetileg egyutcás útifalu a Tisza mellett, a nyíri mezőségben. Fő utcája (ma Kossuth utca), amely a "tiszai út" része, É-D irányú. A falu a századforduló óta kelet felé terjeszkedett. A telkek egysoros beépítésűek. A lakóház népi építészetére jellemző volt, hogy háromosztatú, oldaltornácos. A konyhát boltív választja ketté. A szabadkémény aljából fűtötték a szobabeli kemencét. A helyiségek földpadozatosak. A nád és zsúpfedeles nyeregtető az utca felé felső csonkakontyos.