A XIII. sz. vége felé, a pápai tizedjegyzék szerint Szabolcsban, a borsovai főesperességnek 33 plébániája van. E plébániák mellett kell keresnünk, s meg is találjuk az első keresztény iskolákat Szabolcsban. A plébániák és parochiális iskolák mellett az apátságok és monostorok voltak a keresztény hitnek és művelődésnek kiváló terjesztői. A XIV-XV. században Szabolcs vármegyében a legelőkelőbb plébánia a nagykállói volt, melynek tagjai többnyire esperesek voltak.
E tekintélyes egyház mellett kezdettől fogva volt elemi iskola, mely egész a mohácsi vészig virágozhatott, s ez abból a tényből következik, hogy a Kállay családból többen lettek pappá e korban.
A XVI. században a reformáció veszi kezdetét, s a század utolsó negyedéig elterjed hazánkban is, s így Szabolcs vármegyében is; amely községbe betette a lábát a reformátor, ott volt mellette azonnal az iskolamester is. Megyeszerte szaporodik az új hitet valló egyházak száma, úgyannyira, hogy egyházi és iskolai ügyek egyöntetű intézésére már önálló traktust /épületszárnyat/ képeznek. Kezdetét veszi az ellenreformáció, a vallási ellentét a politikai ellentéttel egyesül s nemcsak magyar áll magyarral szemben, hanem pusztít a labanc, a kuruc, s a Nyírség egész területén rabol a török s gyilkol a pestis.
Ezidőben a megye nagy része az erdélyi fejedelmek fennhatósága alá kerül, ezek birtokaikon védői lesznek az újított hit követőinek, így pl. II. Rákóczi György is. Halála után özvegye, Báthory Zsófia áttért a katolikus hitre s uradalmaiban a református templomokat, paplakokat, iskolákat elszedeti és a papokat elkergetteti. III. Károly uralkodásáig a többi vallásfelekezetnek sem volt kedvezőbb helyzete.
Az iskolafenntartók és tanítók valamennyi iskolában arra törekedtek, hogy a nép gyermekeit az olvasásra, egy kevés számvetésre, éneklésre, imádkozásra, a bibliai történetekre és az apostoli vallástételre megtanítsák. A lányok oktatása csekélyebb mérvű volt, mint a fiúké. Írni csakis a jobbmódú lányok tanultak.
A tanítók jövedelmét vallásfelekezeti különbség nélkül, a természetbeli lakáson kívül tették: a készpénzbeli fizetés, termények, szántóföldek használatának joga, kántori teendőkért járó stolárék, harangozásért megszabott illeték.
A római katolikus és a görög katolikus iskolákra nézve annyiban kedvező hatása volt Mária Terézia oktatásügyi intézkedéseinek, hogy a tanköteles gyermekek összeírattak, s a görög katolikus megyés püspök felhívta a megyebeli lelkészeket és kántortanítókat, hogy a gyermekek lelkiismeretes tanításáról gondoskodjanak.
II. József és még inkább II. Lipót ideje alatt és óta, különösen az 1790/91: XXVI. t.-cikk alapján a szélesebb alapon való terjeszkedés vette kezdetét. A törvénycikk ellenére, Szabolcs vármegye protestáns iskoláiban is az 1780-ban kiadott katolikus iskolai szervezetet akarta kötelezővé tenni. Később e rendeletet visszavonatván, a különböző vallásfelekezetek, hitelveinek megfelelőleg s az autonómiájukban gyökerező jogaikkal élve, belátásuk szerint rendezték iskoláikat. A bekövetkezett abszolutizmus gyászos kora, az alkotmány felfüggesztése, a politikai és társadalmi élet sivársága, visszahatása a tanügy békés fejlődésére ismételten csak károsnak mondható vármegyénkben is.
1868. évi XXXVIII. t. c. hatályba léptekor hatalmas lendületet vett az iskolai ügy a múlthoz képest.
Községek, egyházak, sőt egyesek is versenyre lépnek egymással a tanügy fejlesztésében, szükség esetén segítőként vesz részt az állam. Minden községben elkészíttetett a tanköteles gyermekek névjegyzéke, megalakultak az iskolaszékek, képzettebb tanítók alkalmaztattak.
Szabolcs megyében - a korabeli dokumentumok tanúsága szerint - a törvény megjelenésekor csak felekezeti iskolák voltak. A községi, állami és egyéb jellegű elemi iskolák csak az 1870-es években alakultak, de még a századfordulón is az összes iskolák töredékét képezték.